Célkitűzés & Motiváció

Célkitűzési megközelítések összehasonlítása

← Vissza a Tudástárba

A célkitűzés mint emberi jelenség

A célok kitűzése – a jövőbeli állapotok tudatos elképzelése és az azok felé irányuló szándékformálás – az emberi gondolkodás és tervezés egyik alapvető jellemzője. A pszichológia, a viselkedéstudomány és a szervezetkutatás egyaránt kiterjedten vizsgálta ezt a területet, és különböző elméleti megközelítések, keretrendszerek alakultak ki.

Az alábbiakban néhány széles körben ismert megközelítést mutatunk be leíró, összehasonlító formában. A bemutatás célja nem az ajánlás, hanem a fogalmi tájékozódás elősegítése.

Különböző célkitűzési megközelítések

Eredményalapú célok

Az eredményalapú megközelítésben a célok egy kívánt végállapotot írnak le: „el akarom érni X-et". Ez a forma az elvárt végeredményre fókuszál. Az elméletek egy csoportja szerint ez a forma a motiváció egyik erős forrása, mivel konkrét képet rajzol a kívánt jövőbeli állapotról.

Jellemzők: konkrét végpont, eredményvezérelt gondolkodás.

Folyamatalapú célok

A folyamatalapú megközelítés nem a végeredményre, hanem a folyamatban való részvételre helyezi a hangsúlyt: „rendszeresen foglalkozom X-szel". Az irodalom egy része szerint ez a forma ellenállóbb a sikertelenség demotiváló hatásával szemben, mivel az értékelés alapja maga a cselekvés, nem a kimenet.

Jellemzők: cselekvésvezérelt, a folyamat önmagában értékes.

Ismert elméleti keretek

Megközelítés Fő jellemzők Eredet / Kontextus
SMART-keretrendszer Specifikus, Mérhető, Elérhető, Releváns, Időhöz kötött célok Szervezeti és menedzsment kontextus, 1980-as évek
OKR (Objectives & Key Results) Ambiciózus célok és mérhető kulcseredmények összekapcsolása Technológiai vállalati kultúra, Andy Grove, Intel
Megvalósítási szándékok „Ha X, akkor Y" típusú előre tervezett cselekvési sémák Szociálpszichológia, Peter Gollwitzer kutatásai
Értékalapú célok A cél kapcsolódik az egyén mélyebb értékeihez és identitásához Humanisztikus pszichológia, elfogadás- és elköteleződésterápia kontextusa
Közeledési vs. elkerülési célok Valami felé való haladás vs. valamitől való távolodás mint motivációs irány Motivációs pszichológia, teljesítménycél-elmélet

A motiváció belső és külső forrásai

A célkitűzés hatékonyságával kapcsolatos pszichológiai irodalom egyik visszatérő témája a belső (intrinzik) és külső (extrinzik) motiváció megkülönböztetése. A belső motiváció esetén a cselekvés maga jelent értéket – az érdeklődés, a kíváncsiság vagy a személyes fontosság révén. A külső motiváció esetén a cselekvést valamely külső következmény – jutalom vagy elkerülendő következmény – irányítja.

Az önmeghatározás-elmélet (Deci és Ryan) kutatásai szerint a belső motiváció általában tartósabb viselkedési mintákat eredményez, míg a kizárólag külső motiváción alapuló cselekvés érzékenyebb a megerősítő körülmények változásaira. Fontos megjegyezni, hogy a valóságban a motiváció ritkán tisztán belső vagy külső – a legtöbb esetben mindkét elem jelen van, különböző arányokban.

A célok és az identitás kapcsolata

Az identitásalapú megközelítés szerint a célok tartóssága részben attól függ, mennyire illeszkednek az egyén önképéhez és értékeihez. Ez az összefüggés a szociálpszichológiai és a személyiségpszichológiai irodalomban egyaránt megjelenik. Az identitásalapú keret szerint nem csak az számít, mit akarunk elérni, hanem az is, hogy milyen személynek tartjuk magunkat a folyamat során.

Korlátok és kontextus

Ez a szakasz tisztázza az anyagok tájékoztató jellegét, az egyéni ajánlások hiányát, a mindennapi életben alkalmazott megközelítések sokféleségét, valamint azt, hogy az itt található információk nem helyettesítik a személyes döntéshozatalt és szakértői tanácsot. A fent bemutatott összehasonlítás leíró jellegű és nem tartalmaz ajánlást bármely megközelítés alkalmazására.